Politológia - A politikai nyilvánosság változásai adott reakciók a századforduló magyar politikai gondolkodásában

A politikai nyilvánosság változásai adott reakciók a századforduló magyar politikai gondolkodásában

A századforduló a modern tömegsajtó körül kirobbanó politikai és kulturális vitáktól hangos. A modern sajtót védők és az antizsurnalisták tábora. A vitatkozó felek lényegében csak egy dologban értenek tökéletesen egyet. Nevezetesen abban, hogy a sajtó a modern világ császára, Európa öt nagyhatalma mellett ő a hatodik nagyhatalom.

A heves viták okait három alapvető ténycsoportra vezetjük vissza:

1. A hírlapírás a századfordulóra tőkés vállalkozássá válik.

1880-90 között a nyomdák száma a fővárosban megkétszereződik. Modern rotációs és szedőgépek jelennek meg. 1871-ben szervezték meg az első hírlapszolgálatot. 1896-tól kolportázs. Sajtó-tömegsajtó. Piacot keres magának és a talál is az alfabetizáció következtében

A kapitalizmus logikája átformálja a modern sajtó arculatát és módosítja működési elveit. Megjelenik a profitelv, amely létrehozza a modern újságírást.

Egyféle professzionalizációs folyamat bontakozik ki. A hírlapírás szakmává válik. Az értelmiségi és a hírlapíró alakja elválik egymástól. A cikkek tartalma is módosul, nem független értelmiségiek elméleti fejtegetései többé. Ezek a cikkek az átlag emberhez, az utca emberéhez szólnak. Őt célozzák meg, az ő értelmi színvonalához igazodnak, mely a befogadás alapvető feltétele.

Szinte minden politikai oldal bekapcsolódik az újságírás átalakulását kísérő vitákba. Ennek azonban ténylegesen csak egyik oka a sajtó formaváltása.

2. A másik ok a politikai rendszer átalakulásában keresendő. Ennek lényege a tömegpolitika előtérbe kerülése. A demokratizálódási folyamat, melynek eredményeképpen átalakul, kibővül a politikailag releváns kör. A politikai tér átalakul, amely hat a politikai eszközhasználat módosulására is. A közeledő XX. század a tömegpolitika kora lesz. (Le Bon: A tömegek lélektana: Aki a tömegeket irányítani tudja azé lesz a politikai hatalom. ) Hogy a modern tömegsajtó erre alkalmas az a politikai elit napi gyakorlati tapasztalata. Ezt bizonyítja számukra az Istóczy-mozgalom, melynek legnagyobb tömegmozgósító akciója a tiszaeszlári per és a nyomában kirobbanó antiszemita zavargások voltak. A fracia dreyfus-per az első olyan világtörténelmi esemény, amelyet első perctől az utolsóig dokumentál a modern sajtó. Párizsban is az történik, ami itthon. Új politikai erő jelentkezik, a tömeg, a csőcselék, új politikai tér nyílik a parlament mellett az utca. Kiderül, hogy ami az utcán történik képes hatni a parlamenti politika alakulására. Lényegében ezen a felismerésen szerveződik a munkásmozgalom, majd vidéken a földmunkásmozgalom ( a századfordulón több aratósztrájk rázza meg a magyar belpolitikát) A magyar agrárius mozgalom a megszervezett és a sajtó útján egységes szellemiségűvé formált gazdatársadalom segítségével kíván nyomást gyakorolni a törvényhozásra. A kormányzó liberálisok is egyre fontosabbnak tartják, hogy politikájuk helyességéről meggyőzzék a közvéleményt és ezzel tömegtámogatást mondhassanak magukénak. A magyar politikai elit egyes csoportjai a tömegtársadalom és tömegpolitika kialakulásának konzekvenciáit különböző időben és mértékben vonják le. Még leginkább a kormányzati liberalizmus marad meg az elitpolitizálásnál. A jobb és baloldali radikalizmus tömegeket mozgósít, de a politikai katolicizmus és az agrárius mozgalom is alapvető fontosságúnak tartja a szociokulturális bázis megteremtését.

3. A magyar értelmiség származásbeli megosztottsága

A magyar polgári társadalomfejlődés sajátos utat jár be. A reformkorban megálmodott polgári társadalom polgára, középosztálya a reformkori köznemesség utódaiból kellett volna hogy kikerüljön. Ez volta a nemzeti polgárosodás elképzelt útja. 1867 után azonban a tényleges társadalomfejlődési folyamatok nem a reformkori elképzeléseknek megfelelően alakultak. A középnemességnek csak egy elenyésző része vált ténylegesen polgárrá és maradt hű a liberális eszmékhez, a többség nem tudott alkalmazkodni a modern tőkés viszonyokhoz. A középnemes utóda, a dzsentri eladósodott, tönkrement, miközben váltig ragaszkodott úri életformájához és ahhoz a nyilván ideologikus feltételezéshez, hogy változatlan jelenléte a magyar társadalomban azért indokolt, mert ő a nemzeti érdek, a nemzeti sajátosságok hordozója. Eme önmagát nemzetinek valló csoport sajátos státusírigységet (resszentiment) érzett a magyar középosztály másik nagy csoportja a zsidó középosztály irányában. Mindez nagyonis érthető, hisz a zsidó középosztály foglalta el azokat a társadalmi pozíciókat, amelyeket a reformkori nemzeti polgárosodás programja neki szánt. ( a konkrét élettörténetek nem egy esetben igazolni látszottak a középosztály két ága közötti feszültséget: a zsidó hitelezőknél eladósodott dzsentri birtok nem egy esetben zsidó tulajdonos kezébe kerül.) Lényegében ezt a társadalmi szituációt kamatoztatja a politikában Istóczy Győző antiszemita mozgalma.

A magyar értelmiségi középosztály is ezt a sajátos tagoltságot mutatta. Létezett a magyar származású értelmiség: a vidéki lelkészek, tanítók, tanárok csoportja illetve később az állami hivatalokat elfoglaló dzsentrikből alakult közhivatalnokok és katonatisztek csoportja és mellette a modern polgári értelmiség, amely zsidó származású és amely a modern tőkés alapokra helyeződő kulturális vállalkozások környékén kapott munkát. (újságíró, színész, irodalmár, a kabarékban konferanszié stb. ) A zsidó középosztály további csoportjai a tőkés vállalkozások adminisztrációjában hivatalnokoskodnak.

A törzsökös magyar értelmiséget pozíciói a hagyományos véleményformáláshoz kötötték (pap, tanító) Épp e pozíció társadalmi súlyát aknázza alá a modern újságírás, ahol viszont többnyire zsidó származású újságírók dolgoznak.

Van tehát egy gazdasági konkurenciahelyzet, amit az etnikai törésvonal (zsidó-magyar) még tovább súlyosbít.

1. Problémaérzékelés a kultúrában és a politikában

Milyen problémákat érzékeltek a kortársak a kultúra területén?

A sajtó a kultúra központi elemévé vált. (Sebestyén Jenő-Protestáns Szemle 1912.)

A sajtó a kultúrtermékek értékesítője a kulturális eszmecsere legfőbb szerve lett.

Nagyhatalmi pozícióját a katolikus egyháztól vette el. A prédikációk és a gyoóntatószékek ma már nem versenyezhetnek a modern sajtó tömeghatásával.

"Mert a sajtó az emberiség idegrendszere és gondolkodásmódjának legfőbb, szinte egyedüli irányítója. Mert ma már az egész művelt világ éppen a sajtó ereje által együtt él és gondolkodik."

A sajtó a közönség igényeihez és ízléséhez alkalmazkodik, amely intellektuális és morális színvonalcsökkenéshez vezetett. (Petrassevich Géza)

A modern újságírók, a "reporterek" magatartása a klasszikus értelmiségi szerepfelfogástól idegen Kenedi Géza

Az újságírónak alapos tudásra nincs szüksége, de szüksége van azon kélpességre, hogy bármilyen tudásmezőn gyorsan tájékozódjék…Nem kell hogy nagyon ismerje Albániát, de tudnia kell, hogy tíz éves csendes küzdelem folyik érte és készen kell lennie, hogy egy nap alatt öt könyv segítségével albán szakértővé válik."

Milyen politikai vonatkozású meglátásaik voltak?

A lapokhoz politikai világnézeti irányzatok kapcsolódnak

Közvélemény-politika-sajtó

A kiegyezés után a lapok feladata a politikai információk továbbadása volt. ekkor még úgy vélekedtek hogy a közvélemény igazi fóruma a parlament.

A közvélemény a paramentben fejeződik ki és a lapok ezt továbbítják.

A politikai sajtó erejét jelezte, hogy a politikai nyilvánosság súlypontja a századfordulóra parlamentről a sajtóra tevődött át. Az információk sokszor előbb jelentek meg a lapokban, mint a parlamentben és a politikusoknak reflektálniuk kellett a lapok állításaira.

Megjelentek az un. véleményújságok, amelyeknek már a neve is jelezte, hogy nem közvetítették, hanem gyártották a közvéleményt. A sorrend tehát módosult: sajtó-közvélemény parlament.

Tomor Ferenc: "A hírlapok felmentik olvasóikat az okoskodás alól és ők gondolkodnak helyettük. A tömeg a sajtó befolyása alatt áll, mindenki önállónak állítja véleményét, ugyanakkor mindenki a saját hírlapja után fecseg.."

Szabó lászló: Kiderült, hogy a parlamenti ellenzék helyett sokkal inkább az ellenzéki lapok ellenőrzik a kormányt

Kenedi Géza: Mindegyik lapnak megvan a maga iskolája: az egyik csendes nagyképűségű liberalizmust hiret, a másik áhítatos nemzeti izzást. Egyre inkább a lap beszél, egyre kevésbé az ember- írja Kenedi, ami körülbelül annyit jelent, hogy az újságíró nem a saját véleményét fejti ki, hanem a lap irányvonalához igazodik.

Szabó László 1913-ban: a tömegpolitika és a tömegsajtó összefüggései

A lapok politikai programokkal versenyeznek egymással.

I. Értékelések

Széles skálán mozogtak, attól függően hogy milyen volt a szerzők modernizációs folyamathoz való viszonya, milyen konkrét célok függvényében fogalmazódtak meg. A sajtó lehetett a haladás legfontosabb eszköze, ugyanúgy mint a társadalmi bomlás, erkölcsi züllés előidézője.

3 fő véleményáramlat: amely egymással sokszor különböző kombinációban jelent meg

1. Akik a politikában betöltött szerepére koncentráltak, azok a negatív fejleményeket is elismerve ámde végső soron pozitívan ítélték meg a fejleményeket

2. Akik a kultúrára gyakorolt hatásából indultak ki, azok a morális dimenzióra gyakorolt befolyást vizsgálva rombolónak, destruktívnak minősítették a változást

3. Olyan destruktív hatalom, amely mögött valamiféle rejtőzködő erő, titkos hatalom húzódik meg.

1. Akik a politikában betöltött szerepére koncentráltak, azok a negatív fejleményeket is elismerve ámde végső soron pozitívan ítélték meg a változásokat.

Bíró Lajos (polgári radikalizmus) : a társadalmi haladás legfontosabb eszköze

Szabó Ervin

Gerő Ödön: a demokrácia legértékesebb politikai tényezője, amely a tömegek "véleménybátorságát" alakítja ki. A tömegvélemény szabadságtényező. A tömegek politikussá nevelésének eszköze.

Vázsonyi Vilmos demokrata: szintén elismeri a politikában betöltött pozitív szerepét, de ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a lap kiadása pénzkérdés, tehát "akinek nincs pénze, annak nincs sajtószabadsága sem.

Ennek ellenére meggyőződése volt, hogy a sajtóra vár a "szabadság iránti közömbösség és kényelemeszeretet elsöprésének feladata, mer a sajtó a tanító, a sajtó az iskola, a sajtó az igazi jogvédelem."

2. Az erkölcsök megrontója

A magaskultúra értékeit, a fejlett erkölcsiséget kérték rajta számon és ennek eltűnését a sajtóban eluralkodó üzleti szellemmel magyarázták. A szellemi tartalom az üzleti érdek alá rendelődött. az igazság és az erkölcs háttérbe szorul a szenzáció kultusza mögött.

Az agráriusok a plutokratikus erkölcsöket vélték meglátni a sajtótermékek színvonalcsökkenése mögött. Úgy vélték, hogy a sajtó a sajtószabadságot a tömegek erkölcsi megrontására használja

Magyar Gazdák Szemléje (1903)

"Ápolja a téves meggyőződéseket, megrongálja a közerkölcsöket, mert a sajtó egy nagy prostitált. Keresekedik a legszentebb, a fennkölt eszmékkel, de lemond azokról amint a pénz urainak érdeke azt kivánja. Attól kezdve, hogy meggyökeresedett a fölfogás, hogy a nagy eszmékkel vásárt lehet csinálni s hogy a sajtó szabadságát, meggyőződését eladhatja, becsülete elveszett és a haladás helyett a romlásnak és a hanyatlásnak a tényezőjévé vált.

Magyar Kultúra- Burján Károly

A sajtó a zsidó térhódítás nyomán létrejött gazdasági rendszerben " fürge üzletemberek gründolási prédájává" vált. Így nemzeti hivatását - a néptömegek nevelését - nem töltheti be.

"Nagyon természetes, hogy ennek a profitéhes sajtónak sokkal több köze van a kamatlábhoz, a kettős könyvvitelhez, mint a kultúrőához, az összemberiség szellemi és erkölcsi érdekeihez…Éretlen sihederek…letört exitenciák, akik tucatszámra hemzsegnek a szerkesztőségekben, valóban mindenre inkább alkalmasak lehetnek, mint a nemzeti kultúra értékeinek terjesztésére és a tömegek morális komolyságának elmélyítésére."

A katolikusok egy része az egyház pozícióvesztését a modern tömegsajtó kialakulásával hozta összefüggésbe. Sokan közülük úgy vélték, hogy ez a folyamat csak abban az esetben állítható meg, ha a katolikusok is élnek a modern tömegsajtó vitathatatlanul hathatós módszereivel..

Bangha Béla (MK főszerkesztője) 1917 körül született írásai jól tükrözik ezt a katolikus helyzetértékelést.

"Iskoláinkban temérdek katolikust nevelünk - a sajtó szószéke azonban győzelmes vetélytársként tereli az ellentáborba a mi iskolánk neveltjeit. Templomainkban prédikálnak a papjaink - a sajtó szószékéről erősebb, állandóbb, hangosabb szóáradatok jönnek, s ragadják magukkal a mi híveinket…"

Javaslata az volt, hogy az unalmas, sokszor kizárólag hitvédelmi kérdéseket érintő katolikus lapok helyett érdekes, az aktuális hírekre koncentráló, a modern újságírás eszközeivel szerkesztett lapokat kell életre hívni, amelyek ugyanakkor nem a liberális, hanem a katolikus értékekt terjesztik.

"Enélkül ugyanis - vallotta - " nem lehet politikát csinálni, nem lehet társadalmi életet élni. A modern sajtó Bangha meggyőződése szerint a katolikus egyház modernizációjának, a vallás megújulásának kulcskérdése.

2. Az ellenség szellemi diktatúrájának eszköze

Ellenzék: A sajtó a liberalizmus szellemi terrorjának eszköze.

Antiszemita értelmezés: A sajtó a zsidóság szellemi diktatúrájának eszköze A sajtó mögött az ellenség tudatos és megfontolt stratégiája áll. Széthúzást akar kelteni a magyarok között, félretájékoztatja őket, zsidó szemüvegen keresztül láttatja a keresztény világot.

Baloldal: A sajtó a nagytőke eszköze a proletariátus félrevezetésére.

Bangha Béla: A sajtó " százezrekbe beledisputálja a maga felfogását…világnézeteket, meggyőződéseket, vallást, morált ingat meg, gyanút kelt, bizalmat ébreszt, szeretet fakaszt, vagy gyűlöletet szít, ahogy neki tetszik. Szóval a maga kénye-kedve, a maga taktusa szerint táncoltatja a világot s intézi kényúri hatalommal egész népek szellemi életét és ezáltal százezrek lelkébe hatol bele a homályban rejtőzködő sajtódiktátorok keze. 1913.

A modernizálódó újságírás a zsidóság szellemi térfoglalását jelentette. A zsidó sajtó egyre nagyobb világnézeti befolyást gyakorol a magyarok gondolkodására, a magyar kultúra alakulására.

Petrassevich Géza: A zsidó újságírók a sorok közé lehellik szellemüket és a keresztény magyarság észrevétlenül válik zsidóvá szívében és lelkében.

A zsidó pénz és zsidó sajtóhatalom egymással karöltve törekszik a magyarság megrontására. Ez nemcsak Magyarországra igaz, hanem az egész világra. A zsidó szellem a világ meghódítására törekszik. Nemzetközi zsidó összeesküvés mítoszának logikája.

Az antizsurnalizmus forrásai Bíró Lajos szerint

1. A művelt entellektüelek felszínesnek és ízléstelennek találják a tömegeknek szánt sajtót. Ez teljesen érthető, ugyanakkor nem igazságos, mert a nagy tömegek számára a sajtó nem felszínes és nem ízléstelen. Az ő kulturális színvonalukhoz igazodik. A tömegkultúra is kultúra. Hankiss: proletár reneszánsz.

Az entellektüelek nagy részét elveszíti az újság.

2. Bíró szerint speciálisan magyar jelenség a nagybirtokos arisztokrácia és a vele szövetkezett dzsentri, az állami tisztviselőtábor antizsurnalizmusa. A jobboldal sajtóhoz való viszonya.

"Ez a hadsereg gyűlöli a kapitalizmust és mindazt ami vele jár: a forgalom gyorsabbodását, a verseny élesedését, a termelés átalakulását…A sajtót megteremtette a kapitalizmus, a sajtó visszahat a kapitalizmus fejlődésére. A sajtó morálja a kapitalizmus morálja. Elismeri Bíró, hogy a modern sajtó valóban modern világnézetet terjeszt és mint ilyen szemben áll a jobboldal világnézetével, erkölcsi elképzeléseivel. Ezt az antizsurnalizmust a feudalizmus sajtóellenességeként könyveli el.

Az antizsurnalizmus Ambrus Zoltán szerint

A hírlapírás mint politikai kulturális fegyver valóban létezik, ez ráirányítja a kritikusok figyelmét. A kritika annyiban tényleg jogos, amennyiben tényleg vannak visszaélések. De az emberek hajlamoisak eltúlozni a sajtó politikában és kultúrában játszott szerepét.

Azonban a pozitívumokat is mérlegre kell tenni, mindenekelőtt azt a hasznot, amit a gondolatszabadság terén hajt az emberiségnek.

"Mindig lesznek hajószerencsétlenségek, de emiatt kinek jutna eszébe bojkottálni a tengert?"

Mi volt tehát a korszakban a sajtóellenesség oka?

ezen a kurzuson hajlamosak vagyunk a politikai dimenzióban magyarázni a jelenséget.

A politikai és közélet szereplői ott és annyiban voltak sajtóellenesek, amennyiben azt érzékelték, hogy a tömegsajtó nem az ő politikai céljaik realizálását szolgálja.

A baloldal úgy látta, hogy a tömegeket aktivizálja a sajtó és hogy ezek a tömegek a baloldalt erősítik. Ezért általában pozitívan nyilatkoztak a tömegsajtóról, mint új társadalmi jelenségről.

Tőlük jobbra már megoszlottak a vélemények:

Javaslatok a terápiára

Protestantizmus: a sajtónak nyers joga, hogy olyan szellemet terjesszen, amilyet csak akar. A protestánsok mindössze annyit tehetnek, hogy kiállnak a szellemi szabad verseny terére.

Katolicizmus: a sajtó lehet a jó és rossz hatalma. A sajtószabadság a katolikus sajtónak is létérdeke, mert csak ennek alapján tarthatja fenn magát egy katolikusellenes kormányzattal szemben. De: szerinte meg kell határozni a védendő értékek bizonyos körét, amibe bele kell tartozni a vallás értékeinek, a nemzeti eszmének és a közerkölcsöknek.

Szemnecz Emil: A sajtószabadságot korlátozni kell abban az esetben, ha "nincs a köz javát szolgáló gondolat" Egy tudósokból, irodalmárokból álló irodalmi tanácsnak kell döntenie a lapok utcai árusításáról.

Kenedi Géza: A hazug és kárt okozó gondolatok forgalma nem védhető a sajtószabadság eszméjével. A szabadságokat ellensúlyozni kell a felelősséggel.

A sajtó megjelenése a politikai ideológiák hagyományos reflexeinek módosítását kívánta meg:

A kormányzó liberálisoknak a politikai gyakorlat mutatta meg, hogy érdekükben áll a korlátlan szabad verseny állami eszközökkel történő korlátozása: az állami beavatkozás.

A jobboldalnak szembesülnie kellett azzal, hogy a modern újságírás eszközeiről ő sem mondhat le bármennyire is zsidósnak tartja azokat.

A polgári radikálisoknak viszont a történelem mutatta meg, hogy a modern tömegsajtó nem erősíti automatikusan a baloldal erőit. Hogy a tömegek jobboldaliak is lehetnek.