ETika

A szó jelentése: (görög) 1.ethosz Ø elidőzni, szokott csinálni, családra vonatkozik 2. éthosz Ø ól, lakhely, amberi élethez tartozó dolgok idővel jelentés kibővöl: emberi jellem, erkölcs.

Első használója: Hérakleitosz Ø preszókratikus, még nem kötött értelemben használja, de már etikai jelleget mutat: „éthosz anthropon deimón” (az ember jelleme megfelel isteni rendeltetésének) § Platón írásaiban található meg a mai erkölcs szó jelentése, így jelenik meg az etika, mint a filoz. Része § Arisztotelész jegyzi a szót 3 művében: Eudémoszi etika, Nikomakhoszi etika, Nagy etika

Jellemzői: Ø filozófiai szakág, mely a természetes ész fényénél az erkölcsi jelenség végső alapjait kutatja. Azt, hogy az emberi cselekvés ill. a személy milyen belső és külső tényezők alapján válik jóvá, vagy rosszá, értékessé, vagy értéktelenné. Ø tudjuk, hogy nem mindegy, mit cselekszünk Ø emberi cselekvés, tettek összessége, s a tettekben kibontakozó emberi személy az etika tárgya. Van cselekvés és létezés etikája Ø más filozófiai ágak is foglalkoznak ezekkel: antropológia: mi a személy, ismeretelmélet: tettek, fiziológia: tettek organikus vizsgálata a testen, pszichológia, magatartástudomány, stb...

Az etika sajátos szempontjai más, ezzel foglalkozó tud-ágakkal szemben: Ø milyen cselekvési formák vannak összhangban az ember értelmes természetével, hogy érheti el célját Ø emberről való Ø az, hogys milyen ember vagyok, a tetteimről való felfogásomon múlik

Etika sajátos kötülményei: tudatosság és szabadság fontos, s hogyan nyilvánulnak meg az etika dolga, de magával a szabadsággal az antropológia foglalkozik

Módszere: 1. Vallási világgal nem foglalkozik, józan ésszel felfogható, 2. Elhatárolja magát, hogy csak az ösztönökre hagyatkozzon

Etika a filoz-án belül: Ø a gyakorlati filozófia legerősebb ága Ø a nem gyakorlati filoz. Is foglalkozik vele Ø etika sok szempontból túlmutat a filozófián Ø kiindulási pont a józan ész, nem kell előzetes ismeret Ø filozófián kívüli forrásai: társadalmi szokások, etikett, jog, szakmák etikai kódexe, helyzetek, spec. problémák, vallási hitek, kérdések Ø etikával párhuzamos filozon kívüli területek: erkölcsteológia, szakmai etika, filozófiai etika = morálfilozófia = erkölcstan

Témák 3 lépcsős megismerése (az órán) : 1. Empirikus reflexió (hétköznapi, pszichológiai megközelítés) 2. Fenomenológiai reflexió (jelenségek okait keressük filo. segítségével) 3. Transzcendentális reflexió (végső, összefoglaló magyarázat, legtöbbször nem sikerül)

Ø az emberi személy az erkölcs alapja, az ember hordozója cselekedeteinek, az erkölcsöt embernek szoktuk tulajdonítani, az ember élőlény, amely „animal ethicum” -mal rendelkezik Ø a tudatosság különleges emberi tulajdonság, és az emberi szabad akarat is Ø ha nincs tudatosság, az erkölcsi megítélés enyhülhet. Ø a szándék hiánya, vagy más szándék is enyhítheti az erkölcsi ítéletet (szabadság hiánya) Ø 1. A szabadság kapcsolatban áll a szabad emberi akarattal, tetteink felett rendelkezünk (általában) Ø 2. A szabadságnak van abszolút megközelítése a mindennapokban: hiszen nagyon fontosnak tartjuk, fontos értéket képvisel, a szabadságkorlátozást nem szeretjük, sokan ezért alapvetőnek tartják. Ø 3. Minden szervezett csoport igazságszolgáltatása is ezt a célt szolgálja. Ø Probléma: kétkedés az emberi szabadságban: fizikai tényezők, ösztönök, tanult dolgok, családi helyzet, manipuláció, determinista állásfoglalás. Ø az emberi magatartás megítélési alapja az ember személyi voltában gyökerezik. Ø Személy: Bothius: rationalis naturae individua substantia: értelmes természetü egyedi lényeg, Szt Tamás ehhez a definícióhoz csatolja a szabad akaratot is Ø csak a személy fogalmát lehet definiálni, a személyt nem, mert az kiismerhetetlen, kimondhatatlan, közölhetetlen, ineffabilis, a személy egyszeri valóság, megismételhetetlen, pótolhatatlan (Isten jellemzőinek mása) Ø a személy nem elszigetelt valóság, más személyek létezését feltételezi, csak a mi tapasztalásunkból létezhet az én Ø ennek eltúlzása a perszonalista elképzelés Ø a személy tehát közösségi lény, személyekkel való kapcsolat jellemzi, az ember tudja magát definiálni, önközlésre képes, a létezéssel mondja el, ki ő, az ember képes szeretni, az emberi személyiséget csak körülírni lehet, megfogalmazni nem Ø az ember az erkölcs alanya Ø erkölcs perszonális kritériuma: a cselekedet jó, ha az ember személy voltának kibontakozását segíti önmagában és kapcsolataiban. Ø Kant: úgy kell cselekednünk, hogy cselekedeteink ne csak eszközt, hanem célt lássanak az emberekben. Ø az emberi alanyból kiinduló cselekedetek: 1. Hominis az ember cselekedete, etikailag nem jelentősek, 2. Humanus csak az emberre jellemző tulajdonságok, emberi cselekedet, erre vonatkozik az etika. Ø az ember alapvető tulajdonságai: tudatosság, szabadság: értékek felé sem törekszünk, ha nem tudjuk, mi az - ez az értelmes, tudatos törekvő képesség Ø nemtudás: ignorantia: 1. Legyőzhetetlen: nem tehetek róla, hogy nem tudom, 2. Vétkes: tehetek róla, hogy nem tudom. Ø a vétkes ignorancia súlyosbító körülménynek számít.( persze nem ilyen egyértelmű) Ø ez különbözik a jogtól Ø Erkölcsi tudás 2 szintje: 1. Fogalmi tudás: meghatározások szintjén tisztában van a dolgokkal, helyzettel, nélkülözhetetlen, de nem elég, teoretikus tudás, tudjuk, mit kellene tenni, den nem tesszük 2. Értékelő tudás evalváció: nem csak tudunk róla, de el is sajátítjuk, csak példeképekkel érhető el Ø Szabadság: akaratra vonatkozik, statikus , akarat és szabadság között bonyolult dialektikus viszony áll fönn. Ø Akarat: negatív szabadság, választási szabadság, vmtől cagyunk szabadok, kényszermentes cselekvés, npozitív szabadság, önrendelkezés szabadsága, vmre való szabadság, a cél lebeg a szemünk előtt Ø pozitív szabadságban önmagunkat fejezzük ki, ezért hívják önmeghatározásnak is, alapvető szándékaimat juttatom kifejezésre, alapvetően meghatározzák az életet (munka, házasság...)

Ø különféle kényszerről beszélhetünk: fizikai, pszichikai (szélsőséges forma: agymosás, önálló akarat szinte teljesen megszüntethető) Ø a szabadság és akarat megléte nem feltétele a jó cselekedetnek, bár szükségesek hozzá Ø az emberi értelem megismerőképessége eltorzulhat Ø az akarat is elhatárolódhat az etikus cselekvéstől, bár tudjuk, hogy az rossz (direkt a rosszért tesszük a rosszt) Ø etika értelme, hogy mit és hogy an cselekedjem a jót Ø tudatosság a nyugati filozófiában: talány: az emberi értelemre dinamika jellemző, aminek nincs végcélja. 2 szélsőséges megoldás: 1. Az állandó törekvés a tudás felé abszolút törekvés, de értelme nincs. 2. A végtelen felé nyitottságból következik, hogy van abszolút tudás, ez a vallások istene Ø transzcendentális filozófia szerint: több lépésben kell eljárni a metaf. Eszközök segítségével Ø minden megismerésnek közös nevezője van, különben azt se tudnánk, hogy különböznek, ez a közös nevező önmagunkkal van kapcsolatban Ø szolipszizmus tehát nem áll meg (a világ születésmkor kezdődik, csak szubjektív oldala van) Ø közös nevező: LÉT , minden tapasztalat átfogója, ha bármiről tapasztalatot szerzünk, a létről is szerzünk tapasztalatot. Ø az emberi akarat nem elégszik meg a relatív jó elérésével, többre vágyik, semmilyen esetleges dolog nem elégíti ki Ø az ember boldogságra törekszik, van ennek célja? 2 megoldás: 1: az egész illúzió, 2. Nem lehet abszurd, mert minden természetes vágynak van célja, és a boldogság természetes vágy, kell lennie olyan valóságnak, ahol csillapíthatjuk vágyunkat, s ez személyes valóság, felülmúlva mindent, ez pedig Isten. Ø a jóra való törekvés feltétlen cselekvés, nincs feltételekhez kötve, maga a törekvés is jó Ø Kant: erkölcsi parancs nem feltételezi Isten létét, de bennünk van, tehát kell lennie valóságnak, amire törekszünk, tehát Isten erős posztulátum, és az első. A második az emberi szellem örökkévalósága, a harmadik a szabad akarat. Egyik sem bizonyítható önmagában, de a teóriából szükségszerűen következik.

Erkölcsi norma: erkölcsi mérce: 1. Cselekedet jó, mennyire okoz ez jót nekünk, mekkora élvezetet nyerünk ezzel 2. Cselekedet jó, mennyire járul ez hozzá az emberi boldogsághoz 3. Külső elvárásoknak való megfelelés a jó cselekedet 4. Intuíció, melső megérzés a mércéje a cselekedetnek (kb lelkiismeret) 5. A cselekedet hasznossága 6. Közösség (emberiség) boldogsága 7. Egyetemes érvényű dolgok Þ ez mind relatív Ø a filozófiai irányzatok is ezen szempontok alapján oszthatók fel: 1. Élvezet a mérce: hedonizmus, epikureizmus ennek egy továbbfejlesztett formája, nem csak az élvezet a döntő, de észre kell venni a szenvedés és élvezet közti minőségi különbséget is. Szellemi a magasabb, testi alacsonyabb, ha szellemi hasznos, nagyobb gyönyör érdekében el kell viselni kisebb testi szenvedéseket. Ø hedonista paradoxon: megszerzett élvezet elveszti varázsát, minél jobban az élvezetre koncentrálunk, annál kevésbé tűnik fel a gyönyör, mert az élvezet csak kísérő jelenség, a dologra kell koncentrálni 2. Élvezeti mérce: eudaimonizmus Ariszt. Akkor jó a cselekedet, ha saját lényegi célunk tudatos és szabad megvalósulását szolgálja. A boldogság keretfogalom, az embertől függ, mivel tölti meg, igazi boldogság: görög városállamban élő szabad felnőtt férfinak lenni. Boldogság meghatározása (Ar.): erényes élet, szemlélődő élet: 1. Poészisz, 2. Praxisz, 3. Theoria Ø keresztény gondolkodók kicsit átalakították, a boldogság itt túlvilági szinten teljesül be, a szemlélődés alapfeltétele az isteni lényeg boldogító látása, jó cselekedet az, ami az ember üdvösségét szolgálja, nem csak személyes erőfeszítés van, hanem összefonódik az isteni kegyelemmel.

Ø Thomas Hobbes: erkölcsös jó cselekedet az, mely törvényes és a nép akaratát tükrözi ez a törvény. (14.ó)

Ø Shaftesburg grófja: erkölcsileg jó a cselekedet, ha az emberben nemes érzéseket ébreszt, erre való készséget a jóra való nevelés segíti Ø utilitarizmus: a cselekedet feltétele a hasznosság, Bentham és Hill Ø elektróda ember - gondolatkísérlet: agyi impulzusok segítségével örömöt okozunk az embernek Ø szociális eudaimonizmus: az egyéni, személyes tett csak akkor jó, ha a közösség boldogságát szolgálja, eltúlzott, megvalósíthatatlan Ø evangéliumi aranyszabály: ne tégy olyat mással, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek! Ø Kant:kategorikus imperativusz: feltétlen parancs, ellentétpárja: hipotetikus imperativusz, vmt azért teszek, mert külső feltétel kényszerít. Kat. Imp. Nincs feltételhaz kötve, de gyakorlatban nem mindig alkalmazható Ø lelkiismeret: az erkölcs szubjektív formája, bensőből hat, öntörvényű, erkölcsi szubjektivizmus veszélyét rejti, élethazugsághoz vezethet, kultúránként változhat, szélsőségei: aggályos (skrupulizmus), laza (laxizmius) Ø Freud determinizmus, lelkiismeret a felettes-én köre, felettes-én nem én vagyok, hanem mások elvárásait tükrözi, lelkiism. Szubjektív oldalát elveti, a lelkiismeret érzelmi állapot, igaza van abban, hogy a lelkiismeretet képesek külső dolgok befolyásolni, de érett személyiség nem csak külső dolgoktól függ Ø Kohlberg fejlődéslélektan, érett személyiség eljut törvényhozásig, erkölcsi normák: szabályok, közösség értékrendjétől függ, motiválnak az értékek megvalósítására Ø normák két pólusa: formális és materiális, formális: bizonyos alapvető értékeket fogalmaznak meg, megvalósításuk kötelező, erénykatalóguso ide taroznak (ne hazudj..), gyakorlatban nehezen megvalósítható, materiális: konkrét, spec, szitukra vonatkozik Ø a normák hatása képlékeny, normákhoz kell fantázia, tehát összefügg az esztétikával Ø Szókratész: erkölcsi intellektualizmus, az emberek azért tesznek rosszat,mert nem tudják, hogy az rossz daimón: 1. Lelkiismeret, 2. Isteni valóság + ember belseje találkozik Ø ratio divina: isteni értelem Ø Erkölcsi tett megítélése a norma fényében: szempontok: 1. Maga a cselekedet tárgya, tartalma, 2. A szándék, 3. Körülmények 1.cselekvés tárgya - finis operis: probléma: rossz tárgyra irányuló tett rossz, érték hiánya: rossz, fontos a körülmény, de nem döntő, 2. Szándék - finis operandi megváltoztatja az erkölcsi cselekedet ítéletét, szándék rosszá tehet egy jó cselekedetet is, rossz tárgyat, viszont nem tehet jóvá a szándék, 3. Körülmények - circumstantiae Økettős hatás: duplex effectus: a tettnek előreláthatólag jó és rossz következménye is van, 4 része van: 1. A cselekedetnek objektíve jónak, de legalább közömbösnek kell lennie, 2. Mind a jó, mind a rossz hatás magából a tettből indul ki, 3. Csak a jó hatást akarjuk, a rosszat legfeljebb megtűrjük, 4. A jó hatás fontosságában múlja felül a rossz hatást. Ø ezt felváltotta: a proporcionalitás, arányosság elve: egy tett akkor minősül erkölcsileg jónak, ha nincs belső, kizáró ellentét a felhasznált eszközök és az elérendő cél között + 3 kiegészítő szempont: 1. A felhasznált eszközök ne okozzanak több kárt, mint amennyi a kitűzött cél eléréséhez szükséges, 2. A célul kitűzött értéket ne lehessen kevésbé káros módon elérni, 3. A felhasznált eszközök ne ássák alá az elérni kívánt értéket. (duplex effektus kitágítása) Ø törvények: Hobbes: a törvények az uralkodó akaratát fejezik ki, ami tükrözi a nép akaratát, Durkheim: a törvények a társ. akaratát kifejező közmegegyezésből születnek, az erkölcsileg jó azért jó, mert elő van írva, Suárez: a törvény voluntarista elképzelése : vm azért jó erkölcsileg, mert elő van írva Øezzel szemben racionalista: ami jó, elő kell írni Ø Szofisták: 1.phüszei dikaion - természettörvény, 2. thészei dikaion - pozitív törv. Ø pozitív törvény: tételes, megfogalmazott, kihirdetett többnyire szankcionált rendelkezés, megy egy közösségre érvényes Ø római jogok: ius civile, ius gentium nemzetjog, ius naturale Ø redukcionista állásfoglalás: nem lehet erkölcsi értelemben term jogról beszélni, mert az biológiai szükségszerűség. Ø Kant: valódi erkölcs: ha végső döntésemet a moralitásból fakadó törvények szabályozzák Ø legalizmus: a törvényességet hangsúlyozzuk, azt mondjuk, a törvényesség maga az erkölcs Ø erkölcs társadalmisága: az erkölcsi normák különbözhetnek különböző társadalmakban, de 1 közösségen belül az idők során is változhat, 2 szélsőséges nézet: relativizmus: nincsenek objektív erkölcsök, helyzettől függ, modern formája a szituatív etika, konzervativizmus: erkölcsi értékek, törvények társadalom , történelem fölöttiek Ø externalizáció: külsővé válás, tevékenységeink kívülre hatva találkoznak mások tevékenységeivel, ezáltal szilárd magatartásformák fejlődnek ki, objektivizáció: tárgyiasítás, az intézmény létrehozójától való elszakadás, kikerülhetetlenség, internalizáció: az adottság befogadása, azonosulás az intézményekkel, változás lehetőségét magában hordozza Ø szituatív (szituációs) etika: szélsőségesen relativista, normaalkotás lehetetlen, mert erkölcsi döntést mindig az adott pillanat határozza meg, egy állandó norma van: szabadság Ø természet felett álló törvények: értelem (logosz), volágtörvény (drahma), taó, Jahve/Allah/Isten Ø Szeretet: helyes önszeretet a kiindulópont dilige, et quod vis fac! Szeress, és tégy, amit akarsz, Ø szeretet formái: erósz: amor cocnulpiscentiae: érzéki vonzalom, tárgya tárgy is lehet, barátságnál, ha ki akarom sajátítani philia: amor benevolentiae: egymás szeretete, vkt önmagáért szeretni, tevékenységre sarkall, agapé: caritas: szeretem, ahogy van, Istenre irányuló szeretet Ø túlzások: alatizmus mások túlzott szeretete, egoizmus Ø igazi szeretet: önszeretetből kiinduló, de nyitott mások felő Ø hatalom a modern etikában: szeretet helyett használja, 1, kizsákmányoló, 2, manipuláló, 3, versengő (ez lehet jó is) 4, fontoskodó, tápláló, integratív (szeretem, de nem akarom birtokolni) Ø erény: tetteken keresztül valósul meg, alakítanak, karakterformáló, képesség fejleszthető ki, azt a készséget, mely jó tettek gyakorlásából fakad, maga is további jó tettek forrása az ember: erény Ø sarkalatos erények: (Platón): bölcsesség, bátorság, mértékletesség, igazságosság , (Szt Tamás): okosság, lelki erősség, mértékletesség, igazságosság ,(modren): okosság, tudatosság, igazságosság, helytállás Ø erények 3 csoportja: teológiai, isteni erények: hit, remény, szeretet, alapmagatartások bizakodás, remény, szeretet Ø rossz: ami értékek pusztulására irányul

A szó jelentése: (görög) 1.ethosz Ø elidőzni, szokott csinálni, családra vonatkozik 2. éthosz Ø ól, lakhely, amberi élethez tartozó dolgok idővel jelentés kibővöl: emberi jellem, erkölcs.

Első használója: Hérakleitosz Ø preszókratikus, még nem kötött értelemben használja, de már etikai jelleget mutat: „éthosz anthropon deimón” (az ember jelleme megfelel isteni rendeltetésének) § Platón írásaiban található meg a mai erkölcs szó jelentése, így jelenik meg az etika, mint a filoz. Része § Arisztotelész jegyzi a szót 3 művében: Eudémoszi etika, Nikomakhoszi etika, Nagy etika

Jellemzői: Ø filozófiai szakág, mely a természetes ész fényénél az erkölcsi jelenség végső alapjait kutatja. Azt, hogy az emberi cselekvés ill. a személy milyen belső és külső tényezők alapján válik jóvá, vagy rosszá, értékessé, vagy értéktelenné. Ø tudjuk, hogy nem mindegy, mit cselekszünk Ø emberi cselekvés, tettek összessége, s a tettekben kibontakozó emberi személy az etika tárgya. Van cselekvés és létezés etikája Ø más filozófiai ágak is foglalkoznak ezekkel: antropológia: mi a személy, ismeretelmélet: tettek, fiziológia: tettek organikus vizsgálata a testen, pszichológia, magatartástudomány, stb...

Az etika sajátos szempontjai más, ezzel foglalkozó tud-ágakkal szemben: Ø milyen cselekvési formák vannak összhangban az ember értelmes természetével, hogy érheti el célját Ø emberről való Ø az, hogys milyen ember vagyok, a tetteimről való felfogásomon múlik

Etika sajátos kötülményei: tudatosság és szabadság fontos, s hogyan nyilvánulnak meg az etika dolga, de magával a szabadsággal az antropológia foglalkozik

Módszere: 1. Vallási világgal nem foglalkozik, józan ésszel felfogható, 2. Elhatárolja magát, hogy csak az ösztönökre hagyatkozzon

Etika a filoz-án belül: Ø a gyakorlati filozófia legerősebb ága Ø a nem gyakorlati filoz. Is foglalkozik vele Ø etika sok szempontból túlmutat a filozófián Ø kiindulási pont a józan ész, nem kell előzetes ismeret Ø filozófián kívüli forrásai: társadalmi szokások, etikett, jog, szakmák etikai kódexe, helyzetek, spec. problémák, vallási hitek, kérdések Ø etikával párhuzamos filozon kívüli területek: erkölcsteológia, szakmai etika, filozófiai etika = morálfilozófia = erkölcstan

Témák 3 lépcsős megismerése (az órán) : 1. Empirikus reflexió (hétköznapi, pszichológiai megközelítés) 2. Fenomenológiai reflexió (jelenségek okait keressük filo. segítségével) 3. Transzcendentális reflexió (végső, összefoglaló magyarázat, legtöbbször nem sikerül)

Ø az emberi személy az erkölcs alapja, az ember hordozója cselekedeteinek, az erkölcsöt embernek szoktuk tulajdonítani, az ember élőlény, amely „animal ethicum” -mal rendelkezik Ø a tudatosság különleges emberi tulajdonság, és az emberi szabad akarat is Ø ha nincs tudatosság, az erkölcsi megítélés enyhülhet. Ø a szándék hiánya, vagy más szándék is enyhítheti az erkölcsi ítéletet (szabadság hiánya) Ø 1. A szabadság kapcsolatban áll a szabad emberi akarattal, tetteink felett rendelkezünk (általában) Ø 2. A szabadságnak van abszolút megközelítése a mindennapokban: hiszen nagyon fontosnak tartjuk, fontos értéket képvisel, a szabadságkorlátozást nem szeretjük, sokan ezért alapvetőnek tartják. Ø 3. Minden szervezett csoport igazságszolgáltatása is ezt a célt szolgálja. Ø Probléma: kétkedés az emberi szabadságban: fizikai tényezők, ösztönök, tanult dolgok, családi helyzet, manipuláció, determinista állásfoglalás. Ø az emberi magatartás megítélési alapja az ember személyi voltában gyökerezik. Ø Személy: Bothius: rationalis naturae individua substantia: értelmes természetü egyedi lényeg, Szt Tamás ehhez a definícióhoz csatolja a szabad akaratot is Ø csak a személy fogalmát lehet definiálni, a személyt nem, mert az kiismerhetetlen, kimondhatatlan, közölhetetlen, ineffabilis, a személy egyszeri valóság, megismételhetetlen, pótolhatatlan (Isten jellemzőinek mása) Ø a személy nem elszigetelt valóság, más személyek létezését feltételezi, csak a mi tapasztalásunkból létezhet az én Ø ennek eltúlzása a perszonalista elképzelés Ø a személy tehát közösségi lény, személyekkel való kapcsolat jellemzi, az ember tudja magát definiálni, önközlésre képes, a létezéssel mondja el, ki ő, az ember képes szeretni, az emberi személyiséget csak körülírni lehet, megfogalmazni nem Ø az ember az erkölcs alanya Ø erkölcs perszonális kritériuma: a cselekedet jó, ha az ember személy voltának kibontakozását segíti önmagában és kapcsolataiban. Ø Kant: úgy kell cselekednünk, hogy cselekedeteink ne csak eszközt, hanem célt lássanak az emberekben. Ø az emberi alanyból kiinduló cselekedetek: 1. Hominis az ember cselekedete, etikailag nem jelentősek, 2. Humanus csak az emberre jellemző tulajdonságok, emberi cselekedet, erre vonatkozik az etika. Ø az ember alapvető tulajdonságai: tudatosság, szabadság: értékek felé sem törekszünk, ha nem tudjuk, mi az - ez az értelmes, tudatos törekvő képesség Ø nemtudás: ignorantia: 1. Legyőzhetetlen: nem tehetek róla, hogy nem tudom, 2. Vétkes: tehetek róla, hogy nem tudom. Ø a vétkes ignorancia súlyosbító körülménynek számít.( persze nem ilyen egyértelmű) Ø ez különbözik a jogtól Ø Erkölcsi tudás 2 szintje: 1. Fogalmi tudás: meghatározások szintjén tisztában van a dolgokkal, helyzettel, nélkülözhetetlen, de nem elég, teoretikus tudás, tudjuk, mit kellene tenni, den nem tesszük 2. Értékelő tudás evalváció: nem csak tudunk róla, de el is sajátítjuk, csak példeképekkel érhető el Ø Szabadság: akaratra vonatkozik, statikus , akarat és szabadság között bonyolult dialektikus viszony áll fönn. Ø Akarat: negatív szabadság, választási szabadság, vmtől cagyunk szabadok, kényszermentes cselekvés, npozitív szabadság, önrendelkezés szabadsága, vmre való szabadság, a cél lebeg a szemünk előtt Ø pozitív szabadságban önmagunkat fejezzük ki, ezért hívják önmeghatározásnak is, alapvető szándékaimat juttatom kifejezésre, alapvetően meghatározzák az életet (munka, házasság...)

Ø különféle kényszerről beszélhetünk: fizikai, pszichikai (szélsőséges forma: agymosás, önálló akarat szinte teljesen megszüntethető) Ø a szabadság és akarat megléte nem feltétele a jó cselekedetnek, bár szükségesek hozzá Ø az emberi értelem megismerőképessége eltorzulhat Ø az akarat is elhatárolódhat az etikus cselekvéstől, bár tudjuk, hogy az rossz (direkt a rosszért tesszük a rosszt) Ø etika értelme, hogy mit és hogy an cselekedjem a jót Ø tudatosság a nyugati filozófiában: talány: az emberi értelemre dinamika jellemző, aminek nincs végcélja. 2 szélsőséges megoldás: 1. Az állandó törekvés a tudás felé abszolút törekvés, de értelme nincs. 2. A végtelen felé nyitottságból következik, hogy van abszolút tudás, ez a vallások istene Ø transzcendentális filozófia szerint: több lépésben kell eljárni a metaf. Eszközök segítségével Ø minden megismerésnek közös nevezője van, különben azt se tudnánk, hogy különböznek, ez a közös nevező önmagunkkal van kapcsolatban Ø szolipszizmus tehát nem áll meg (a világ születésmkor kezdődik, csak szubjektív oldala van) Ø közös nevező: LÉT , minden tapasztalat átfogója, ha bármiről tapasztalatot szerzünk, a létről is szerzünk tapasztalatot. Ø az emberi akarat nem elégszik meg a relatív jó elérésével, többre vágyik, semmilyen esetleges dolog nem elégíti ki Ø az ember boldogságra törekszik, van ennek célja? 2 megoldás: 1: az egész illúzió, 2. Nem lehet abszurd, mert minden természetes vágynak van célja, és a boldogság természetes vágy, kell lennie olyan valóságnak, ahol csillapíthatjuk vágyunkat, s ez személyes valóság, felülmúlva mindent, ez pedig Isten. Ø a jóra való törekvés feltétlen cselekvés, nincs feltételekhez kötve, maga a törekvés is jó Ø Kant: erkölcsi parancs nem feltételezi Isten létét, de bennünk van, tehát kell lennie valóságnak, amire törekszünk, tehát Isten erős posztulátum, és az első. A második az emberi szellem örökkévalósága, a harmadik a szabad akarat. Egyik sem bizonyítható önmagában, de a teóriából szükségszerűen következik.

Erkölcsi norma: erkölcsi mérce: 1. Cselekedet jó, mennyire okoz ez jót nekünk, mekkora élvezetet nyerünk ezzel 2. Cselekedet jó, mennyire járul ez hozzá az emberi boldogsághoz 3. Külső elvárásoknak való megfelelés a jó cselekedet 4. Intuíció, melső megérzés a mércéje a cselekedetnek (kb lelkiismeret) 5. A cselekedet hasznossága 6. Közösség (emberiség) boldogsága 7. Egyetemes érvényű dolgok Þ ez mind relatív Ø a filozófiai irányzatok is ezen szempontok alapján oszthatók fel: 1. Élvezet a mérce: hedonizmus, epikureizmus ennek egy továbbfejlesztett formája, nem csak az élvezet a döntő, de észre kell venni a szenvedés és élvezet közti minőségi különbséget is. Szellemi a magasabb, testi alacsonyabb, ha szellemi hasznos, nagyobb gyönyör érdekében el kell viselni kisebb testi szenvedéseket. Ø hedonista paradoxon: megszerzett élvezet elveszti varázsát, minél jobban az élvezetre koncentrálunk, annál kevésbé tűnik fel a gyönyör, mert az élvezet csak kísérő jelenség, a dologra kell koncentrálni 2. Élvezeti mérce: eudaimonizmus Ariszt. Akkor jó a cselekedet, ha saját lényegi célunk tudatos és szabad megvalósulását szolgálja. A boldogság keretfogalom, az embertől függ, mivel tölti meg, igazi boldogság: görög városállamban élő szabad felnőtt férfinak lenni. Boldogság meghatározása (Ar.): erényes élet, szemlélődő élet: 1. Poészisz, 2. Praxisz, 3. Theoria Ø keresztény gondolkodók kicsit átalakították, a boldogság itt túlvilági szinten teljesül be, a szemlélődés alapfeltétele az isteni lényeg boldogító látása, jó cselekedet az, ami az ember üdvösségét szolgálja, nem csak személyes erőfeszítés van, hanem összefonódik az isteni kegyelemmel.

Ø Thomas Hobbes: erkölcsös jó cselekedet az, mely törvényes és a nép akaratát tükrözi ez a törvény. (14.ó)

Ø Shaftesburg grófja: erkölcsileg jó a cselekedet, ha az emberben nemes érzéseket ébreszt, erre való készséget a jóra való nevelés segíti Ø utilitarizmus: a cselekedet feltétele a hasznosság, Bentham és Hill Ø elektróda ember - gondolatkísérlet: agyi impulzusok segítségével örömöt okozunk az embernek Ø szociális eudaimonizmus: az egyéni, személyes tett csak akkor jó, ha a közösség boldogságát szolgálja, eltúlzott, megvalósíthatatlan Ø evangéliumi aranyszabály: ne tégy olyat mással, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek! Ø Kant:kategorikus imperativusz: feltétlen parancs, ellentétpárja: hipotetikus imperativusz, vmt azért teszek, mert külső feltétel kényszerít. Kat. Imp. Nincs feltételhaz kötve, de gyakorlatban nem mindig alkalmazható Ø lelkiismeret: az erkölcs szubjektív formája, bensőből hat, öntörvényű, erkölcsi szubjektivizmus veszélyét rejti, élethazugsághoz vezethet, kultúránként változhat, szélsőségei: aggályos (skrupulizmus), laza (laxizmius) Ø Freud determinizmus, lelkiismeret a felettes-én köre, felettes-én nem én vagyok, hanem mások elvárásait tükrözi, lelkiism. Szubjektív oldalát elveti, a lelkiismeret érzelmi állapot, igaza van abban, hogy a lelkiismeretet képesek külső dolgok befolyásolni, de érett személyiség nem csak külső dolgoktól függ Ø Kohlberg fejlődéslélektan, érett személyiség eljut törvényhozásig, erkölcsi normák: szabályok, közösség értékrendjétől függ, motiválnak az értékek megvalósítására Ø normák két pólusa: formális és materiális, formális: bizonyos alapvető értékeket fogalmaznak meg, megvalósításuk kötelező, erénykatalóguso ide taroznak (ne hazudj..), gyakorlatban nehezen megvalósítható, materiális: konkrét, spec, szitukra vonatkozik Ø a normák hatása képlékeny, normákhoz kell fantázia, tehát összefügg az esztétikával Ø Szókratész: erkölcsi intellektualizmus, az emberek azért tesznek rosszat,mert nem tudják, hogy az rossz daimón: 1. Lelkiismeret, 2. Isteni valóság + ember belseje találkozik Ø ratio divina: isteni értelem Ø Erkölcsi tett megítélése a norma fényében: szempontok: 1. Maga a cselekedet tárgya, tartalma, 2. A szándék, 3. Körülmények 1.cselekvés tárgya - finis operis: probléma: rossz tárgyra irányuló tett rossz, érték hiánya: rossz, fontos a körülmény, de nem döntő, 2. Szándék - finis operandi megváltoztatja az erkölcsi cselekedet ítéletét, szándék rosszá tehet egy jó cselekedetet is, rossz tárgyat, viszont nem tehet jóvá a szándék, 3. Körülmények - circumstantiae Økettős hatás: duplex effectus: a tettnek előreláthatólag jó és rossz következménye is van, 4 része van: 1. A cselekedetnek objektíve jónak, de legalább közömbösnek kell lennie, 2. Mind a jó, mind a rossz hatás magából a tettből indul ki, 3. Csak a jó hatást akarjuk, a rosszat legfeljebb megtűrjük, 4. A jó hatás fontosságában múlja felül a rossz hatást. Ø ezt felváltotta: a proporcionalitás, arányosság elve: egy tett akkor minősül erkölcsileg jónak, ha nincs belső, kizáró ellentét a felhasznált eszközök és az elérendő cél között + 3 kiegészítő szempont: 1. A felhasznált eszközök ne okozzanak több kárt, mint amennyi a kitűzött cél eléréséhez szükséges, 2. A célul kitűzött értéket ne lehessen kevésbé káros módon elérni, 3. A felhasznált eszközök ne ássák alá az elérni kívánt értéket. (duplex effektus kitágítása) Ø törvények: Hobbes: a törvények az uralkodó akaratát fejezik ki, ami tükrözi a nép akaratát, Durkheim: a törvények a társ. akaratát kifejező közmegegyezésből születnek, az erkölcsileg jó azért jó, mert elő van írva, Suárez: a törvény voluntarista elképzelése : vm azért jó erkölcsileg, mert elő van írva Øezzel szemben racionalista: ami jó, elő kell írni Ø Szofisták: 1.phüszei dikaion - természettörvény, 2. thészei dikaion - pozitív törv. Ø pozitív törvény: tételes, megfogalmazott, kihirdetett többnyire szankcionált rendelkezés, megy egy közösségre érvényes