A liberalizmus baloldali kritikái:
A polgári radikalizmus és a szociáldemokrácia
A szabadelvű kormányzati liberalizmus válságba került a 90-es évekre mint értékrend és mint politikai ideológia mivel nem tudott kielégítő és érvényes válaszokat adni a politikai rendszerben felmerülő kihívásokra, problémákra, a politikai életbe berobban új szereplők kérdéseire.
Új tipusú konfliktusok keletkeztek: munkaadó - munkavállaló, agrár merkantil.
Tematizálódik a szociális probléma, nyilvánvalóvá válik, hogy a haladás nem oldja meg önmagától a munkásság, a szegényparasztság, a dzsentri problémáját.
A liberálisa állam beavatkozó (protekcionista) lesz. Iparfejlesztés, az infrastruktúra fejlesztése.
Olyan dilemmák elé kerül, amiket leberális alapon nem tud megválaszolni. Agrár-merkantil ellentét. Kit támogasson az állam, vajon melyik ágazat képviseli a nemzeti érdeket? Hogyan lehet a társadalomba integrálni az agrárszegénységet, a proletariátust.
A liberalizmus által megálmodott egységes népnemzeti kultúra nem valósul meg.
A társadalomban szociális és kulturális törésvonalak alakulnak ki: város-falu. Felerősödnek a kulturális törésvonalak: modern-tradicionális.
Átpolitizálódnak a felekezeti egyházi kérdések: kultúrharc.
A liberalizmus válaszhiánya tudatosul és ez maga után vonja a politikai mező átstrukturálódását: a törésvonalak mentén új politikai táborok jönnek létre a hozzájuk tartozó lapokkal együtt. A szociális és kulturális konfliktusok politikai konfliktusokká válnak.
Ezzel párhuzamosan megváltozik a politikafelfogás is:
A parlament szerepe leértékelődik, az emberek csalódnak a racionális diszkusszióban, mint a politikai konfliktusok megoldási módjában. Előtérbe kerül az erő, az akarat, a pártok vezetőségének szerepe, kialakulnak a tömegpártok, a pártsajtó. elerősödik a világnézetek harca, ami növeli a kompromisszumra való képtelenséget.
A társadalom politikán kívüli szektorai is átpolitizálódnak. Pl. kultúra, irodalom. Az irodalmi viták mögött politikai viták vannak.
Kialakul a tömegpolitika.
A liberalizmus a két oldalról megfogalmazódó oppozíció tüzében van. A baloldali kritika konzervativizmusnak tartja a jobboldali kritika radikálisnak látja. A szocializmus és a konzervativizmus közötti mesgyére szorul.
A kritikák a liberalizmust egységes irányzatként kezelik. (Holott nem az: Tisza István konzervatív liberalizmusa, , Gratz Gusztáv szociális liberalizmusa, Vázsonyi Vilmos demokrata liberalizmusa) Nem látják, hogy azon belül is irányzatok húzódnak meg. Jók és rosszak küzdelme.
Redszeralternatíva: szocializmus, polgári radikalizmus, jobboldali radikalizmus
Rendszerkorrekció: agrárizmus, politikai katolicizmus egy része
Rendszeralternatívák le akarják rombolni a régit és helyébe egy másikat akarnak tenni.
(pontosabban a pr-ok megrettennek a rombolástól, a szociáldemokraták pedig menet közben rendszerkomform párttá válnak.)
Polgári radikalizmus
Politikai szócsöve a Huszadik Század c. folyóirat.
A pr-ok az új, a modern Magyarország szellemi kimunkálásának fórumaként kezelték.
Milyen politikai álláspontot fogalmazott meg a lap?
A pr pozíció az 1905-1906-os kormányválság után válik megragadhatóvá mint egy olyan álláspont, amely a fenálló viszonyokkal való radikális szakításra törekszik.
Liberalizmuskritikai pozíciói azonban már korábban megfigyelhetők.
1900-1906
A politikai csoport történetének első szakasza. Ekkor a PR. politikai szervezetben a Társadalomtudományi Társaságban együtt vannak még a liberalizmus megújításáért küzdő és az azzal fokozatosan szembeforduló radikális erők. A kör tagjai azonban már ekkor is eltérően viszonyultak a liberalizmushoz. Másként látták a politikai teret, más-más elképzelésekkel rendelkeztek és más-más eszközöket tartottak megengedhetőnek-kívánatosnak céljaik elérésére.
1. liberálisok
2. radikálisok
közösen hozták létre a publicitást biztosító fórumot
közösen hittek abban, hogy a társadalom tudományos vizsgálatának alapján kell politikai programot készíteni és hogy ennek eszköze a szociológia
Mást gondoltak azonban a tudomány funkciójáról.0
I. Tudomány és politika
A radikálisok a tudományos politika jelszavát tűzték zászlójukra. A szociológia számukra politikai csatakiáltás volt. Azt hitték hogy a tudományos igazságok képesek orvosolni a társadsalmi problémákat, azaz a helyes politikának a tudományból kell következnie.
Hit: a helyes cselekvés a tudományos igazságokból következik. Azonban ezek a megváltó tudományos igazságok az olvasmányélmények hatására nap mint nap cserélődtek.
A liberális csoport nem gondolta azt, hogy a politikai célok a tudományból következnének. A politikai célok szerintük nem a tudományból, hanem a társadalmi csoportok érdekeiből és értékeiből származnak, azaz a liberalizmus politikafelfogását vallották magukénak. A tudománynak legfeljebb azt a szerepet szánják, hogy átláthatóbbá tegye azt a teret, ahol a politikai küzdelmek zajlanak. Eszköz a politikai célok eléréséhez és nem a politika tárgyának meghatározója. A politikát hatékonyabbá teszi.
Jásziék viszont úgy érezték, hogy az elmaradott agrár-Mo felzárkóztatására csak a tudományos politika kidolgozása ad esélyt
II. Társadalmi tagoltság
A radikálisok kétpólusú politikai térben gondolkodtak. A magyar politika szereplőit két nagy csoportra osztották. Progresszió és reakció, a haladók és maradiak tábora. Dichotóm modell: a jó és a rossz küzdelme. Reakció: a feudalizmus, a banktőke és a klérus. Progresszió: az entellektüellek maroknyi csoportja, amely népboldogító politikát dolgoz ki és amely után már mennei fognak automatikusan a reakció útján kizsákmányolt tömegek. Főleg a proletariátust kell megnyerni. Liberálisokat ésa konzervatívokat egyetlen reakciós tömegnek látják.
A reakció politikája nem tudományos. A radikálisok harcolnak és nem polemizálnak politikai versenytársaikkal
A liberális csoport sokszereplős játéknak tartja a politikát. Nem ellenségekben gondolkodnak, hanem ellenfelekben. Eszükbe sem jut hogy bárkit is ki kellene zárni a politikai életből. A tömeget nevelhetőnek tartják, de nem vélik szabadon formálhatónak az emberanyagot. Forradalmi radikális politikai helyett inkább a mértéktartó reformok hívei.
III. Mi baj van a szabadelvű rendszerrel?
Radikálisok: az a baj hogy a rendszer kapitalista, amit a társadalmi fejlődés következő fokán fel kell váltania a szocializmusnak. A társadalmi fejlődésnek ugyanis iránya van és a következő lépcsőfok a szocializmus
A másik baj, hogy a szabadelvű politika nem igazán tudományos, a tudományt alárendelt helyzetbe hozza a politikához képest
A liberális pozíció
A liberálisok szerint az a baj a szabadelvű rendszerrel, hogy
· nem igazán liberális, csak csúfot űznek az igazi liberalizmusból
· nem igazán kapitalista, sok még a feudális elem. A feladat tehát a kapitalizmus fejlesztése és a polgárság megerősítése
· Nem igazán demokratikus, hiányzik az általános választójog, a magyar parlament nem az egész népnek, hanem csak a középosztálynak a képviselete. Ki kell szélesíteni a politikai szereplők körét.
· A liberálisok úgy vélik tehát, hogy a problémák a rendszeren belül oldhatók meg. Modernizálni kell bizonyos strukturális reformok révén. A liberalizmus megújításának és nem elvetésének igénye
A radikálisok előfeltevéseiknél és értékeiknél fogva másként érzékelik a problémákat, más következtetéseket vonnak le azokból, a megoldásokat is más körben keresik. Rendszerben és nem az egyes problémákon gondolkodnak. A rendszert látják betegnek, ezt akarják lecserélni. Strukturális változtatásra van szükség.
Kritikájuk a liberalizmuson kívül helyezkedik el, alternatívát kínál.
Jó példa erre a PR vezetőjének Jászi Oszkárnak az elképzelése arról, hogy milyen rendszerrel kellene felváltani a liberális rendszert.
Liberalizált szocializmus
Az állam célja, hogy a lehető legtöbb embert felemelje az erkölcsi, tudományos esztétikai és egészségi színvonal lehető legmagasabb fokára. Ehhez állami beavatkozásra van szükség. A társadalom tagjaiból ki kell kényszeríteni a tervszerű kooperációt.
A szocializmus alapgondolata alkalmas ennek elérésére, azonban ezt ki kell egészíteni az egyéni szabadság elvével, amely eredendően liberális gondolat. A szabadságjogoknak azonban nem mindegyike egyformán értékes szabadság. A gondolat és szólásszabadság abszolút értékű, a tulajdon szabadsága azonban nem. A termelőeszközök szocializálása, a termelés állami irányítása képes megoldani az összes társadalmi problémát. Ez persze állami központosítást tesz szükségessé. Az állam hatalmának kiterjesztése tehát a társadalom érdekében elkerülhetetlen. (A történelmi materializmus állambölcselete. 1903. Somló Bódog: Az állami beavatkozás és az individualizmus 1903.)
Ki teremtse meg? Az aktor keresés problémája
A szabadelvű rendszer fekélyeit nem lehet meggyógyítani reformokkal, maga a parlamentarizmus sem alkalmas a feladat megoldására. A régi Magyarországot el kell törölni.
Ehhez a progresszió erőit meg kell szervezni, a tömegeket mozgósítani kell.
Ez a logika szemben áll a liberalizmus logikájával.
Annak lényege a középút a szembenálló felek közötti kompromisszum.
Hisz a parlamentben, a normákat nem tartja erőszakkal felrúghatónak.
A radikális-szocialista törésvonal
A polgári radikálisoknak meggyőződése, hogy a társadalmi fejlődésnek van iránya és hogy a következő lépcsőfok a szocializmus. A jövő szocialista társadalmának talaján állnak, innen temetik el a liberális rendszert.
Mégsem csatlakoznak a szociáldemokrata párthoz.
Okai
Egyféle intellektuális gőg- értelmiségi és a tömegember/ a mozgalmár ellentéte. Ők intellektuális szocializmusban gondolkodtak.
Az Új Magyarország programjának formálódása 1907 után Jászi már lemond az összes szocialista erőket integráló progresszió megszervezésértől és egyre inkább egy radikális polgári párt megalapításában gondolkodik.
A szocializmus beköszönte előtt lesz egy átmeneti állapot, az új Mo, amit a polgári radikálisok hoznak majd létre. Ez egy átmeneti jellegű polgári demokrácia lenne, amely előkészíti a terepet a szocializmus számára. Az új mo. szabaddá és gazdaggá teszi a népet és ezzel készíti fel a szocializmusra.
Nem válnak tehát szocialistává
A TTT. 1906-ban szétszakad. A belső ellentét a liberálisok kivonulásával zárul.
Az önmeghatározás és a feladatkijelölés korszaka.
Az új MO programjának konkretizálása.
A régi Mo. értelmiségi értékrendjével szemben egy új értelmiségi értékrend megfogalmazása. Radikális ellenkultúrateremtés. Hivatalos értelmiség-ellenzéki értelmiség.
A polgári radikalizmus képe Nyugat-Európáról
Konstruált kép, mint ahogyan minden irányzat világképe konstruált, nem a tényleges viszonyokon alapul. Felnagyítja a kívánatos elemeket és a képbe nem illőket pedig egyszerűen elhagyja. A polgári radikális gondolkodás szelektív, mint ahogy minden ideologikus gondolkodás az.
Ez volt a minta MO számára. A feladat a nyugatosodás. A Nyugat-kép a jövőkép része
A nyugat- főként Franciaország számukra viszonyfogalom, a szabadság, felvilágosodottság, civilizáció szimbóluma sze4mben a műveletlen félfeudális, ázsiai Mo-gal, amiben számukra semmi sem képvisel értéket.
Az önkép
Az új magyarország megteremtőinek tartották magukat. Erre a nemes fealdatra szerintük az jogosítja őket, hgy ők politikai okossággal rendelkeznek, mivel kezükben van a tudományos politika kulcsa. Ismerik a tudomány törvényeit, képesek feltárni a társadalomfejlődés m,enetét. Ezért nekik kell felvilágosítani a közvéleményt, a feladatokat kiosztani a politika szereplőinek, akik majd elfogadják a polgári radikálisok forgatókönyvét és aszerint cselekszenek.
A jövőkép, az önkép, a helyzetkép a pr ideológiában állandó, az viszont folyamatosan változik, hogy ki lesz mindennek a megvalósítója. (SZDP, PRP, Demokratikus erők-választójogi blokk)
Hogyan? Mi módon vezet az út a jelenből a kívánatos jövőbe? A politikai problémákra politikai válaszokat kell adni.
Nincsenek ilyen válaszaik. Nem képesek kidolgozni, hogy hogyan ro-milyen politikai lépéseken keresztül rombolódik le a régi Mo és épül fel az Új
Összefoglaló: mi a polgári radikalizmus?
I. Mint gondolkodásmód radikális
Radikális változtatási igényt fogalmaz meg. Rendszeralernatíva.
A bajok forrását a gyökerekben látja, a gyökereket akarja megváltoztatni.
Dichotóm modellben gondolkodik: jó-rossz, reakció-progresszió: nincsenek árnyalatok, átmenetek.
A gondolkodásmód karakterisztikus jegye egyféle meta-politikai elkötelezettség: a filozófiának, a társadalomelméletnek, a tudománynak kell megalapoznia a helyes politikát. Uis van ilyen.
A radikális elmélethez radikális gyakorlatot akar rendelni. A spontán változás helyett az akaratot részesíti előnyben. Viszont a fizikai erőszak alkalmazásáról mégis lemondanak. A közvéleményt akarják meggyőzni.
II. és mint politikai ideológiai pozíció szocialista, de nem az SZDP által képviselt szocializmus értelmében
A kapitalizmus utáni cél által inspirálva végzi el a kapitalizmus kritikáját mégis másként az mint a szociáldemokrácia
Nem mereven ortodox módon marxista. A centralizációval szemben hangsúlyozza a kooperáció és a decentralizáció szerepét/ az értelmiség vezető szerepét/a kulturális kérdések fontosságát "intellektuálius szocializmus".
Mintha lenne egy kapitalizmus-kép, amit nem utasít el teljesen, amiben fontos neki a szellemi szabadság és az individuális lét.
III. A pr, mint politikai program
Nem tekinthető annak. Nincs politikai tartalma, nem ad választ egyetlen csoport problémáira sem, nem képviseli egyetlen csoport érdekeit sem.
Baráti kör, értelmiségi csoport, az értelmiség politikai tervezgetése.
Nem a cselekvés, hanem az elmélkedés eszközeivel dolgozik.
Politikai szerepe abban van hogy kihívja maga ellen a kritikát
Értelmioségi szekértáborosodás fő előidézője: egy második MO-ot hoz létre, amely kivívja a Harmadik Mo. kialakulását a jobboldali radikalizmus esetében.
Kulturális szerepét nem tudta politikai előnyökre konvertálni.
Megteremti a kritikai értelmiség, az írástudó típusát, gondolkodásbeli modelljét, ami viszont nagy hatással lesz a XX. szd-i értelmiségi viselkedésre (népi/urbánus)
A politika szereplői, de nem politikai szereplők